Háttértörténet

A Zandagortica WiKi wikiből

Első forduló (s1)

Miután a 32. század elején sikerült átültetni a gyakorlatba a csillagközi utazás elvét, az emberiség kirajzott az űrbe, és alig 200 év alatt benépesítette az egész Galaxist. A történelmi tapasztalat azt mutatta, hogy a békés egymás mellett élés kulcsa, ha egyetlen nemzet, hadsereg vagy politikus sem ural egynél több terraformált bolygót. Ez volt az Egyesült Bolygók Szövetségének legfontosabb előírása, melyet mindenki betartott. Mígnem...

3492-ben sikerült kapcsolatot teremteni egy idegen civilizációval a szomszédos Androméda-galaxisban. Sajnos kiderült, hogy az idegenek a gonosz Zandagort herceg uralma alatt élnek, akinek legfőbb célja az egész Univerzum meghódítása. A kapcsolatfelvétel után nem sokkal útnak is indították hadiflottáikat galaxisunk irányába.

Ebben a válsághelyzetben ült össze az EBSZ, hogy megoldást találjanak a problémára. Bár kézenfekvőnek tűnt, hogy a bolygók egyesítsék flottáikat, nem tudtak megállapodni abban, hogy ki is irányítsa az így létrejövő galaktikus haderőt. Hamar nyilvánvaló lett, hogy a tárgyalások nem vezetnek eredményre, és kitört a háború.

Mintegy 600 éves (a valóságban 6 hónapos) építkezés, fejlődés, intrika és küzdelem következett. Végül nem sokkal Zandagort flottáinak megérkezése előtt egy áruló szekta, a Zandagort Egyháza átállt az idegenekhez, megosztva ezzel az emberek ellenállását.

Második forduló (s2)

4078. február 7-én, a Végítélet napján, IsenMother, az utolsó emberi bolygó is annihilálódott. Bár a Tejútrendszer, az emberiség bölcsője, ahol először emelte fel fejét a sárból, fennmaradt, minden otthonosságát elvesztette. Csillagok, gázóriások, kisbolygók, üstökösök, csillagközi por és köd, sötét anyag, és a vákuum végtelen üressége, de sehol egy lakható bolygó.

Az emberi faj azonban nem halt ki. Számos bolygóról sikerült evakuálni a lakosság legalább egy töredékét, és a terraformáláshoz szükséges növényeket és állatokat. Több ezer Noé bárkája szállította a menekülteket, végül ezek a flották egyesültek, és elindultak új hazát keresni.

Így teltek el hosszú évszázadok. A hajók rótták az unalmas fényéveket, és egy kis létszámú legénységen kívül mindenki sztázisban feküdt, mert így egyszerűbb volt megőrizni a békét. Végül 4450-ben elérték a kitűzött célt, egy barátságos galaxist, melyet Új Tejútnak neveztek el.

Most, hogy felkeltettek mindenkit a sztázisból, és a kényszerű összezártság megszűnt, ismét megkezdődött az önállósodás, és a frakciók egymás ellen fordulása. Főleg, hogy a legfrissebb információk szerint Zandagort, miután berendezkedett régi otthonunkban, folytatja az üldözést.

Harmadik forduló (s3)

Ki áthajózol a végtelen sötétségen,
Ki miszlikké téped bolygóinkat,
Kit csak úgy hívunk, a Gonosz,
Mondd, miért nem takarodsz már el?

fohász az 51. századból

Rév és Camelot. Két bolygó. Ennyi maradt meg az emberiség második otthonából, az Új Tejútból. Körülöttük több ezer bolygó és mintegy 100 milliárd ember hűlt helye. Nyomasztó környezet.

Ám alig halt ki az utolsó háborús generáció, máris feltámadt az emberekben a vágy, hogy újra nekivágjanak a nagy kalandnak, az űrnek. A kolonizációt gondosan előkészítették, a kiszemelt galaxis nem volt messze. A bátrak elindultak a nem is annyira ismeretlenbe, a még bátrabbak maradtak, megvédeni hazájukat, ha egyszer visszatérne Zandagort.

A játék előbbiek sorsát követi, akik 5217-ben elérték Trilliant, a legendás űrutazóról elnevezett galaxist.


en:Background story